Heller Farkas

Vissza a listához

Heller Farkas (teljes nevén Heller Farkas Henrik) (Budapest, 1877. május 9. – Budapest, 1955. szeptember 29.) közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

“A gazdaság az ember és a természet szembenállása, a természet által adott ritkasági tényezővel vívott küzdelemben.”

Édesapja, Heller Ágost (1843 – 1902) magyar fizikus, tudománytörténész, az MTA tagja, édesanyja lovag bleybachi Bolberitz Georgina (1854-1920). Öccse, dr. Heller Erik (1880–1958) jogász, egyetemi tanár, akinek a neje nemeskéri Kiss Irén (1887-1971) volt.[1] Pályáját a budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál kezdte, majd 1902-ben a földművelődésügyi minisztériumba került. 1907-ben a budapesti Műegyetemen a kereskedelem és iparpolitika magántanára, majd 1914-ben ugyanitt a közgazdaságtan és pénzügy r.k. tanára lett.

Tudományos munkái sorozatosan jelentek meg, "Közgazdaság" című munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Sztrókay-díjjal jutalmazta, sőt munkája Lipcsében német nyelven is megjelent. A Műegyetem neve 1934-től József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, és az egyetem öt kara közül a Közgazdaságtudományi Kar első dékánja Heller Farkas lett. Az első világháború után felajánlották Neki a pénzügyminiszteri tárcát Ő azonban nem vállalta, inkább megmaradt az egyetemi katedránál és Ő lett a "száraz tudományok" egyik legélvezetesebb előadója az akkori egyetemi világban. Az 1945/46-os tanévben a Műegyetem rektora. 1917 és 1948 között a Közgazdasági Szemle szerkesztője volt.

A Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, a Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöke, a Közgazdasági Lexikon (Bp. 1937.) szerkesztője volt. 1921-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd 1934-től az MTA rendes tagja volt. Horthy Miklós kormányzó Heller Farkast 65-dik születésnapja alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesítette.[2] Magas kormánykitüntetései miatt, a szocialista érában érdemeit háttérbe szorítva, hátrányos elbírálásban részesült.

A kommunista időszak közgazdaságtana a piaci folyamatok elemzésével kevésbé foglalkozott, ez a gondolkodás akkoriban háttérbe szorult. 1949-ben többekkel együtt őt is megfosztották az akadémiai tagságtól. 1989-ben rehabilitálták, s visszanyerte akadémiai tagságát.