Hírek

"Sokszor engem is kiráz a hideg, amikor hallom, hogy mindenki startupnak hívja magát"

Évek óta folyamatosan nő a startup ökoszisztéma Magyarországon, naponta a hírek középpontjában vannak a jól meghatározható ötletre épülő sikercégek, rendszeresen hallunk versenyekről és a milliárdos finanszírozási háttérről. A
kézzelfogható, a mindennapi életünkre is hatással levő "forradalmi" változás azonban mintha még váratna magára. Az elmúlt évtizedben üzleti kultúrában, gondolkodásban nagyon jelentős változások történtek - ez pedig részben a startupok megjelenésének köszönhető: a Portfolio ezekről a történésekről, a hazai startuphelyzetről és a kilátásokról kérdezte Oszkó Pétert, az OXO Labs ügyvezető partnerét és Apró Annát, a csoport befektetőpartnerét.


Hogyan értékelnék a magyar startup ökoszisztéma jelenlegi helyzetét? Például jelentős az állami szektor szerepe több kockázati alapkezelőn keresztül is, illetve a Jeremie-pénzeken keresztül. Mennyire indokolt ez, mennyire jellemző más országok esetében? Melyek azok a szintek, területek, ahol a legfontosabb az állami támogatás?

Apró Anna: Én magam azt tapasztalom, hogy ma már teljesen elfogadott és napi gyakorisággal fordul elő, hogy vállalkozók, ötletemberek nem feltétlenül állami pénzt vagy uniós forrásokat, hanem magánbefektetőket keresnek vállalkozásuk elindításához vagy felfuttatásához. Ez pedig kifejezetten érett gondolkodásra utal: egy magánbefektetővel csak jól működő üzletekbe érdemes belevágni, más az együttműködés logikája, mint az állami pénz esetében, ahol az anyagi megtérülés helyett sokszor fontosabb a bürokratikus szabályok formális betartása.

Bizonyára nem mellékes az állam szerepe a teljes szektor fejlesztésében és finanszírozásában, de úgy gondolom, hogy ez az iparág talán hamarosan eléri a felnőtt kort, amikor egy idő után nem feltétlenül lesz szükség az állami pénzpumpára, vagy nem ilyen mértékben.


Persze valahol mindig van helye az állami finanszírozásnak, vannak olyan korai, ötletfázisú befektetések, amelyeknek a kockázatait mi, magánbefektetőként sosem tudnánk vállalni. Későbbi fázisban is gyakran fektetünk be jelenleg is állami szereplőkkel együtt, hiszen az adottságaink jól kiegészítik egymást. De azt gondolom, hogy az állami szerepvállalás elsősorban ezen a területen és ilyen módon hasznos, a meglévő magánbefektetők szerepét viszont nem dolga átvenni az államnak, és valószínűleg nem is tudná ténylegesen.

"Sokszor engem is kiráz a hideg, amikor hallom, hogy mindenki startupnak hívja magát"

Fotó: Szekeres Máté/Portfolio

Ezzel szemben mi sosem azzal hirdetjük magunkat, hogy a mi befektetésünk a legolcsóbb és a mi pénzüket lehet a legkönnyebben megkapni, hanem azzal, hogy a mi csapatunkkal és esetleg némileg drágább tőkénkkel lehet a legsikeresebb cégeket építeni és a legnagyobb eséllyel meggazdagodni. És olyanokkal tudunk jól együtt dolgozni, akik ugyanezt akarják. Ők már most ragaszkodnak hozzánk, az állami finanszírozás pedig egyrészt segíthet így nekünk a természetes szelekcióban, másrészt abban, hogy induló csapatok egyáltalán eljussanak addig, hogy magánbefektetőkkel, így akár velünk is tárgyalhassanak.

Oszkó Péter: Kétségtelen tény, hogy nálunk messzemenően domináns az állami és uniós finanszírozás ebben az iparágban, jóval nagyobb arányban, mint bárhol a régióban és végképp nagyobb arányban, mint a nálunk fejlettebb piacokon. Van persze ennek pozitív értelmezése, miszerint így olyan pénzügyi adrenalininjekciót kaphat a szektor, amelytől robbanásszerű fejlődésnek indul és ennek mindenki hasznát láthatja. Ez az értelmezés azonban csak akkor helytálló, ha lesz koncepció arra, hogyan lesz kivezethető az állami szerepvállalás és hogyan tud majd helyére lépni a magántőke.

A kutatás-fejlesztéshez, az innovációhoz, az iparági infrastruktúra fejlesztéséhez és a korai fázisú vállalkozások finanszírozásához vagy társfinanszírozásához mindig szükség lesz állami forrásokra.


Az iparág hosszú távon viszont csak akkor fog működni, ha önállóan is életképes, azaz a finanszírozott vállalkozások ténylegesen képesek lesznek önálló lábra állni és nyereséget termelni. Ha pedig így megéri őket finanszírozni, akkor azt megoldja majd a privátszektor és nem lesz hozzá szükség állami szerepvállalásra, sőt, kifejezetten nem is lesz kívánatos, hogy az állam ilyen mértékben torzítsa a piacot. Most azonban még nincs így, a nagyobb volumenű intézményi magántőke egyelőre nem nagyon kíváncsi a hazai technológiai startupok piacára. A magánbefektetők között inkább kisebb volumenben hazai vagy hazai kötődésű üzleti angyalokat, privátbefektetőket találni, az ő pénzügyi forrásaik pedig nem lesznek elegendők a teljes szektor felfejlesztéséhez. Így jelenleg még szükség van az állami és uniós forrásokra azzal, hogy nem lenne baj, ha azok elköltése továbbra is minél inkább a magasabb kockázatú, korai fázisú vállalkozások finanszírozására összpontosulna és a források felhasználásában minél inkább a valós piaci szereplők jelenhetnének meg partnerként, egyébként nehéz lesz működő piacot építeni.

Mennyire váltották be az elmúlt évek a startup ökoszisztéma kialakulásához, megerősödéséhez, régiós vezető szerepéhez fűzött reményeket? Voltak látványos bukták, például Cséfalvay távozásával az ágazatot segítő adókedvezmények kihagyása az adócsomagból, de közben sok nagyvállalatnál nemzetközi mintára meghonosították a vállalati akcelerátotokat...

Oszkó Péter: Nem tudom, volt-e olyan remény, hogy régiós startupközpont lehetünk, már a szokásos politikai szlogengyártáson túl. Ismerve az oktatási rendszerünk hiányosságait, a vállalkozói kultúra és a vállalkozások indítását befolyásoló szabályozási környezet, illetve általában a versenyképesség területén mutatkozó lemaradásunkat más régiós országokhoz képest, már az is komoly ambíció, hogy tartsuk a régió fejlődési tempóját és ne maradjunk le az egész világban és így a közvetlen környezetünkben is zajló vállalkozói, technológiai és innovációs forradalomról. Ebben az adókedvezmények kérdése szerintem harmadlagos, legfeljebb a szektorba áramló magánbefektetői források volumenét befolyásolja némileg.

"Sokszor engem is kiráz a hideg, amikor hallom, hogy mindenki startupnak hívja magát"

Fotó: Szekeres Máté/Portfolio

Ahogyan azonban jeleztem, az iparágat hosszabb távon nem a magánmegtakarítások közvetlen becsatornázása, hanem az intézményi befektetői tőke lökheti tovább a fejlődés útján. Jelenleg sok mindenre lehet panaszkodni, de forráshiányra nem, mert azt egyelőre kipótolják az állami és uniós pénzek. Ezek bősége miatt én azt gondolom, hogy régiós vezető szerepre ugyan nincs esélyünk és korábban sem volt, de egyelőre tartjuk a tempót a szomszédos országokkal. Ha viszont általában a vállalkozói infrastruktúra, a vállalkozói kedv és az ahhoz szükséges tudást biztosító oktatási rendszer nem fog érdemi fejlődésnek indulni, akkor nem fogjuk sokáig tartani a lépést.

Félő, hogy enélkül a mostani dömpingszerű pénzköltés néhány év múlva csak az eredménytelen pénzszórás emlékét hagyja maga után. Kis számban, egy-egy befektetőcsoport portfóliójában, megfelelő szakmai tudással és munkával persze lehet eredményeket elérni, hiszen ez az iparág olyannyira közvetlenül globális piacra dolgozik, hogy talán a legkevésbé van kitéve adott ország versenyképességbeli adottságainak. Valójában mi is ezért gondoljuk, hogy a hazai viszonyoktól függetlenül jól helyt tudunk állni a versenyben és érdemes piaci alapon megmérettetni magunkat a nemzetközi porondon is, függetlenül a nem éppen piaci logikát követő hazai iparági sajátosságoktól. De ettől még országként nem kerülünk fel a régiós térképre, pláne nem a nemzetközire, hiszen ahhoz nem elég egy-két hozzánk hasonló piaci szereplő: ahhoz az egész iparág kell eredményeket felmutatnia, és ebben az olyan részjelenségek, mint a vállalati akcelerátorok megjelenése, nem meghatározó.

Apró Anna: Fontos emellett látni, hogy a nagyvállalatok ideális esetben a startupoknak nem csak a lehetséges felvevő piacai, hanem a versenytársai. Az igazán ambiciózus startupok éppen a meglévő nagyvállalati dominanciát akarják megtörni és így az egész piacot felforgatni. A Transferwise nem beszállítója akart lenni a hagyományos bankoknak, hanem jobb szolgáltatásokkal közvetlenül akarta kiszolgálni az ügyfeleiket. Ezáltal meg is akarta szerezni őket, ahogy azt igen jelentős részben meg is tette és ahogy bármely más igazi fintech startup is ezt próbálja meg elérni.

"Sokszor engem is kiráz a hideg, amikor hallom, hogy mindenki startupnak hívja magát"

Fotó: Szekeres Máté/Portfolio

De az Airbnb sem a meglévő szállásadóknak kínálta a szolgáltatásait, hanem helyettük, a Spotify sem a lemezkiadóknak ajánlotta fel a technológiáját, ahogyan az Instagram sem a létező fényképezőgépgyártóknak készített újszerű közösségi megoldásokat. A nagyvállalati akcelerátorok valójában nem arról szólnak, hogy nagyobb cégek jótékonyan fel akarják karolni a kis igyekvő induló vállalkozásokat. Ez inkább egy kétségbeesett reakció a piaci folyamatokra lassabban reagáló, a felgyorsult innovációs ciklusokat lassabban lekövető nemzetközi cégek részéről, hiszen meg vannak rettenve, hogy hamarosan őket is utoléri ez a hullám, amely a zeneipart, a könyvkiadást, a kereskedelmet és sok más iparágat már maga alá temetett.

Ez ráadásul egy globális, mindenhol zajló folyamat. Az, hogy Magyarországon is megjelentek a nagyvállalati akcelerátorok, csak annyit jelent, hogy már a hazai startup világot is elkezdték követni és egyre komolyabban venni. Ez persze kétségtelenül hasznos a hazai startupoknak, különösen azért - és ezt már sokszor elmondtuk -, mert nem véletlen, hogy itthonról szinte csak B2B piacokon sikerült eddig sikereket elérni. Egy ilyen kicsi, szabályozási és nyelvi értelemben szeparált piacról jóval nagyobb eséllyel lehet a nemzetközi vállalati piacon építkezni, így a hazai startup szektornak a vállalati akcelerátorok megjelenése kifejezetten kedvező jelenség. De ne legyen félreértés, a nagyvállalatok részéről ebben az ambíció nem a startup ökoszisztéma önzetlen építése, hanem a pozíciók visszafoglalása az innovációs versenyben. Ennek az egyébként teljesen érthető hozzáállásnak az ismeretében lehet velük kölcsönös együttműködést kialakítani.

Miben látják a jelenlegi magyar ökoszisztéma legnagyobb hiányosságait, illetve erősségét?

Apró Anna: Napi tapasztalatok alapján azt mondanám, hogy a legnagyobb hiányosság a komolyan vehető és komoly szándékú projektek és csapatok száma. Talán a hazai finanszírozási környezet is okozza, de túlzónak találom azoknak a próbálkozásoknak a számát, ahol úgy imitálják valakik a startup létet, hogy a működésük célja valójában pár évre megélhetést találni befektetők pénzéből, függetlenül attól, hogy van-e tényleges ambíciójuk sikeres vállalkozás felépítésére. Befektetőként a legnagyobb fáradtság megtalálni a komolyan vehető kezdeményezéseket ebben a felhozatalban.

"Sokszor engem is kiráz a hideg, amikor hallom, hogy mindenki startupnak hívja magát"

Fotó: Szekeres Máté/Portfolio

Erősségünk a másik oldalról pedig némi cinizmussal megfogalmazva talán az, hogy ha ma Magyarországon valaki tisztességgel szeretne üzleti sikereket elérni, akkor nem sok más lehetősége adódik és nem nagyon van más választása, mint hogy saját vállalkozásba fog: olyan területeken próbál az ötleteivel szerencsét, amelyek lehetőleg csak a piaci törvényszerűségeknek vannak kiszolgáltatva. Ilyenre pedig szinte csak a mi iparágunkban lesz lehetősége.

Oszkó Péter: Részemről hiányosságot leginkább az emberanyagban látok. Nem azért, mert ne lennének frappáns ötletek és ügyes ötletemberek a piacon, hanem azért, mert nagyon kevés a tapasztalat és nagyon korlátozott a gyakorlati üzleti tudás. Ebben persze benne vannak eleve komolytalan szándékú ötletek, de benne van az is, hogy sokszor egyszerűen a képesség nincs meg az elképzelések sikeres megvalósításához. Erősségünk pedig az átmeneti és vegyes hatású pénzbőség mellett éppen az, hogy ha valaki ezeket a hátrányokat képes sikerrel leküzdeni, az már akkora lendülettel indul a nemzetközi versenyben, hogy onnantól nincs mitől tartania.

Hogyan mérhető az ágazat teljesítménye? Volt egy-két nagyobb exit, a fejlettebb ökoszisztémával rendelkező országok példáját követik a folyamatok, kialakultak-e olyan sikeres startup stúdiók, amelyek ki tudnak termelni olyan jelentős exiteket, amelyek ellensúlyozzák az elbukott ötleteket?

Oszkó Péter: A kérdés szerintem egyszerű: az ágazat akkor lesz sikeres és akkor állja meg a helyét nemzetközi versenyben, ha állami beavatkozás és támogatás nélkül is életképes vagy legalább részben életképes lesz. Egy vagy néhány exit valójában nem a teljes iparág teljesítménymutatója, hanem egy-egy konkrét szereplőé, aki azt akár vállalkozóként, akár befektetőként eléri, az már értelemszerűen sikeresnek tekintheti magát.

Néhány exittől viszont a teljes szektor még nem lesz eredményes.


Az exiteknek olyan arányban és olyan értékben kellene folyamatosan megvalósulniuk, hogy az visszaigazolja, hogy a teljes iparág képes a nyereségtermelésre, még a kevésbé sikeres befektetések mellett is. A valós sikermutató ezért sokkal inkább az, ha majd a hazai technológiai startupok világát önmagában bármely piacon működő pénzpiaci befektető, nagyobb vagyonkezelő, nyugdíjpénztár olyan vonzónak találja, hogy pusztán a hozampotenciálja miatt keresi a lehetőséget, hogy az ezen a piacon aktív kockázati tőkealapokba fektethessen. Ez ma még messze nincs így: a piacon alapvetően uniós és állami intézményi tőke jelenik meg, elsősorban fejlesztési és nem hozamrealizálási célokkal. Emellett pedig jelenleg esetleg elkötelezettebb, a térséghez kötődő magánbefektetők vállalják ennek a szektornak a befektetési kockázatát, intézményi befektetők nem, vagy csak kivételes esetben teszik ezt meg.

Ráadásul az iparági szereplők, alapkezelők döntő többsége meg sem próbál tőlük független piaci befektetőket meggyőzni arról, hogy a tőkéjüket ebben az ágazatban kamatoztassák. Egyszerűen csak megpróbálják így vagy úgy levadászni, sajátként kezelni és befektetni az elérhető állami vagy uniós forrásokat, jobb esetben a saját befektethető tőkéjük mellett, rosszabb esetben anélkül. Mi vagyunk inkább a kivétel, akik a saját befektetésre szánt tőkéjük mellett képesek vagyunk piaci szereplőket bevonni és meggyőzni, hogy érdemes velünk együtt ebbe a szektorba befektetni. Rajtunk kívül jó, ha két-három, hasonló üzleti stratégiát követő és hasonló képességű csapat van a hazai piacon. Próbáljuk arról is meggyőzni az állami döntéshozókat, hogy a kezelt források elosztásánál alapvetően azokat preferálják, akik képesek a piaci működésnek és a külső befektetők bevonásának ezen alapvető tesztjén átmenni és ne azokat, akik a saját forrásaik mellé saját maguk számára keresnek állami többletfinanszírozást, vagy még csak saját forrással sem rendelkeznek. Nem állítom, hogy eddig átütő sikereket értünk volna el, bár ettől még nem adjuk fel. Addig viszont marad az, hogy örülünk az évenkénti egy-két sikeres piaci exitnek, amit a hazai iparág jelenleg produkálni képes, de ez teljesítményben még nem tesz minket fel a nemzetközi térképre.

Apró Anna: Exiteket egyébként hozzánk hasonló piacokon jellemzően nem startupstúdiók termelnek ki: a nemzetközi sikerekre képes gyors növekedésű vállalkozások építése pont nem standardizálható folyamat, hanem nagyon speciális körülmények együttállásától függ. A startupstúdiók koncepciója inkább az ún. "copycat"-ek, azaz a más piacokról másolt ötletek gyors meghonosítása esetén működhet. Jó példa erre Németországból a Rocket Internet, amely az angolszász piacokról másol futószalagon vállalkozási ötleteket, majd ad tovább egy bizonyos fejlettségi fázis után. De ehhez az üzleti modellhez a hazai piac szerintem kicsi, ezért nem igazán alkalmas a meghonosítására, nem véletlen, hogy nem is tudunk igazán hasonló sikersztorikról.

"Sokszor engem is kiráz a hideg, amikor hallom, hogy mindenki startupnak hívja magát"

Fotó: Szekeres Máté/Portfolio

Mi ezért sokkal inkább azt szoktuk mondani, hogy nekünk az az előnyünk, ami a hátrányunk, azaz, hogy olyan kicsi a saját, belső piacunk, hogy aki valóban sikeres akar lenni, annak rögtön át kell lépni a határokat és a nemzetközi piacokon kell próbálkoznia. Így nálunk tényleg csak a legkiválóbbaknak van esélye eredményeket elérni. Ehhez képest akkor leszünk nemzetközi szempontból is láthatók, ha ilyen körülmények között is akkorára növünk és akkora nevet szerzünk, mint mondjuk Észtország vagy Izrael: ezek az országok saját apró méretükben is meghatározó részeivé váltak a globális startup-ökoszisztémának.

Mi az OXO Labs évek óta meghatározó szereplője a hazai startup-ökoszisztémának: mi a mérlege eddig?

Oszkó Péter: Öt éve alakultunk, négy éve kezdtük az érdemi befektetési tevékenységünket, ebben értelemszerűen egyre növekvő mennyiségű tőkét helyeztünk ki és portfóliót építettünk. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy alapvetően magántőkéből építkeztünk és piaci logikával alakítottuk ki a befektetői körünket, tehát világos hozamelvárásokra épül az üzleti stratégiánk, ami egyszerűvé és átláthatóvá teszi a működésünket a partnereink számára is. Aktuálisan 25 portfóliócéget kezelünk, évi 5-8 új befektetést hajtunk végre és tervezünk továbbra is végrehajtani. Az elmúlt hetekben pedig lezártuk az első, kisebb nagyságrendű, konkrét számszerű adatait tekintve bizalmas exitünket, amelyről annyit azért el lehet mondani, hogy egy évnél rövidebb időszak alatt több mint megdupláztuk a befektetésünket. Egyébként pedig jelenleg is tárgyalunk olyan exitet, amely dollárban nyolc számjegyű összeget érhet el, de ilyesmiről értelemszerűen csak utólag lehet és érdemes bármi további konkrétumot elárulni. Másrészt éppen egy olyan csoportszintű átalakítás zajlik nálunk, amelynek részleteit szintén a közeljövőben tervezzünk bemutatni a szakmai nyilvánosságnak.

Ennek keretében formális értékelést kellett készítenünk a kezelt portfóliónk egy részére, ebből pedig az derült ki, hogy az abba befektetett 650 millió forintos magántőkéből több mint 1,8 milliárd forintos értékű eszközállományt építettünk. Mindezt úgy, hogy ennek a portfóliónak másfél év az átlagéletkora, azaz ennyi idő alatt sikerült nagyjából megháromszorozni az értékét - ezt a potenciális hozamok tekintetében ígéretes növekedésnek tartjuk. A kihelyezhető forrásainkat jelenleg bővítjük további intézményi befektetői tőkével és növeljük ezáltal az adott célpontok számára kihelyezhető tőke mértékét első lépésben 150 millió forintra, illetve ezzel egyidejűleg egy új intézményi alapunkból 1-3 millió euróra. Célunk, hogy a kezelt vagyonunk idén átlépje az 50 millió eurós határt. Később szeretnénk abba a nemzetközi ligába is belépni, ahol a kezelt vagyon euróban is legalább kilenc számjegyű.

Budapest régiós szerepét erősítik az olyan nemzetközi érdeklődésre is számot tartó események, mint a Brain Bar. Ez jól látszott a BlastOff! mezőnyén is, sok külföldi, és nem csak régiós induló volt. Mennyire tudták felvenni a magyar csapatok a kesztyűt velük? Nyilván cél volt a döntős csapatok kiválasztásánál, hogy nemzetközi legyen a felhozatal és legyen magyar induló is. Ha csak az ötletek, csapatok piacképességét nézték volna, akkor is hasonló lett volna a mezőny?

Apró Anna: Ötödik éve zajlik különböző szervezési keretekben ez a régiós startupverseny, amelyben harmadszor vettem részt zsűritagként. Külön öröm, hogy idén már nem csak egyfajta befogadott esemény voltunk a Brain Baron, hanem ez a kiváló nemzetközi presztízsű konferencia saját programként szerepeltette a BlastOff!-ot. Emellett azt kell, hogy mondjam, hogy a szervezési körülményektől függetlenül a nemzetközi felhozatal aránya mindig is hasonló volt. Az előértékelés során nem is feltétlenül követjük, hogy melyik csapat milyen származású: mindenki angol nyelven mutatkozik be és mutatja be az elképzeléseit, a zsűritagok ráadásul egymás értékeléseit sem láthatják. Így legfeljebb a statisztikai törvényszerűségek tudnak a döntősök körének kialakulásánál érvényesülni.

Márpedig azt tapasztaljuk, hogy nagyjából olyan arányban jelennek meg a nemzetközi csapatok a döntőben, amilyenben a jelentkezők között is. Ez viszont egyértelműen azt jelenti, hogy nincs minőségi különbség a hazai és a külföldi startupok között, és a magyar versenyzők felveszik a versenyt a más országokból érkezettekkel. De ugyanezt látjuk egyébként más, ehhez hasonló eseményeken: a hazai startupok ilyen jellegű megmérettetéseken szépen szerepelnek akár a határainkon kívül is.

Azt viszont fontos szem előtt tartani, hogy egy jó szereplés egy startupversenyen messze nem elég ahhoz, hogy valaki sikeres vállalkozást építsen. Ez ugyanis legfeljebb annyit jelent, hogy valaki értelmesen és meggyőzően elő tudta adni a vállalkozási ötletét.


Az igazi verseny csak ezután kezdődik, amikor azt meg is kell valósítani. Ebben a tekintetben pedig már lehetnek lemaradásaink a nálunk fejlettebb ökoszisztémákhoz képest, ahogy arról beszéltünk is.

A startup kifejezés eléggé elhasználódott az évek során, a trend is vesztett a lendületéből vagy ellenkezőleg? Mennyire épült bele a fiatalok, vagy váltásra érett szakemberek tudatába a vállalkozás, mint megélhetés, életmód lehetősége?

Apró Anna: A startup kifejezés biztos, hogy elhasználódott.

Sokszor engem is kiráz a hideg, amikor hallom, hogy mindenki startupnak hívja magát, aki él és mozog, de ettől a trend még szerencsére nem vesztett a lendületéből.


Sőt, ezzel egyidejűleg talán rehabilitálódik a vállalkozó kifejezés és végre nem, vagy nem csak ügyeskedő, kiskapukat kereső, másokat kijátszó karaktereket értünk alatta, hanem az ötleteit kitartóan és szisztematikusan megvalósító személyiségeket. Én nagyon bízom benne, hogy nagyobb távlatokban is van értelme annak a munkának, kockázatvállalásnak és pénzköltésnek, amit csinálunk. Ahogyan abban is, hogy nem csak mi és a velünk együtt dolgozó vállalkozók javát szolgálja majd, ha egyébként jól csináljunk, hanem a környezetünkre is pozitív hatással tudunk lenni.

Oszkó Péter: Én azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedben üzleti kultúrában, gondolkodásban nagyon jelentős változások történtek és ebben az ágazatban kézzel fogható a pozitív irányú fejlődés. Vitathatatlanul kedvező hatású, ha globális piacra irányuló, mindenki számára elérhető vállalkozói tevékenységekről, lehetőségekről egyre szélesebb körben tudunk beszélni, ez jó irányba formálhatja nem csak azok gondolkodását, akik abban közvetlenül részt vesznek, hanem azokét is, akik csak műkedvelő jelleggel érdeklődnek iránta.

Az, hogy az öt éve indított startup versenyünk ma már egy nemzetközi hírnevű jövőkonferencia, a Brain Bar szerves részévé vált, épp úgy kedvező tendenciákat mutat, mint az, hogy ez a fajta korábban underground jellegű üzleti szubkultúra ma már sikeres kereskedelmi tévéadások témáját adja. Kevés jobb dolog történhet a hazai üzleti kultúrával, mint hogy egyre több példát mutat arra, hogy valaki saját érdemei és teljesítménye eredményeként volt képes üzleti sikereket elérni, annak köszönhetően akár vagyonokra is szert tenni. Annak pedig csak örülhetünk, ha ez egyre többeknek mutat vonzó példát.