Hírek

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk: Nyugatról rá sem ismerni a keleti régiókra

Magyarországon egyre égetőbb a munkaerőhiány, de az egyes régiókat eltérő mértékben sújtja a probléma. Közép-Magyarországon és a Dunántúl fejlettebb területein gyakorlatilag már nem lehet dolgozókat találni, miközben az északi régiókban még elméletileg könnyebben bevonhatnának munkaerőt a vállalatok. Igaz, a képzettségi problémák valószínűleg itt a leginkább meghatározóak, miközben a gazdasági teljesítményben is érdemi területi különbségek láthatóak.

A magyar gazdaságot egyre intenzívebb munkaerőhiány jellemzi, amit az üres álláshelyek számának növekedése és a vállalatok beszámolója is tükröz. Az építőipart, a feldolgozóipart és a szolgáltató szektort is érdemben sújtja a képzett dolgozók hiánya, és minden bizonnyal ez a probléma a következő időszakban sem fog megoldódni.

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk: Nyugatról rá sem ismerni a keleti régiókra


Ezt mutatja, hogy a bejelentett üres álláshelyek száma és aránya történelmi csúcsra ugrott. A nemzetgazdaságban az idei első negyedévben 79 400 betöltetlen álláshely volt, ami 19 500-zal több, mint egy évvel korábban. A versenyszférában közel 59 ezer embert tudnának felvenni azonnal. És ez az adat komoly alullövését jelentheti a tényeknek, hiszen a statisztikai hivatal nem tud az összes betöltetlen álláshelytől.

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk: Nyugatról rá sem ismerni a keleti régiókra


A 4% alatti munkanélküliségi ráta gyakorlatilag már teljes foglalkoztatást tükröz, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy közfoglalkoztatottak nélkül 7% feletti lenne a munkanélküliség. Azt fontos hangsúlyozni, hogy a közmunkások jó része csak nagyon nehezen foglalkoztatható az elsődleges munkaerőpiacon, azonban az egyre inkább tapasztalható munkaerőhiány miatt a vállalatok erőteljesen csökkentik a felvételi kritériumokat, így az alacsonyabb képzettségűek is nagyobb eséllyel kapnak állást. Ezzel magyarázható, hogy a közfoglalkoztatottak és a munkanélküliek együttes rátája dinamikusabban csökken az elmúlt időszakban, mint a munkanélküliségi ráta.

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk: Nyugatról rá sem ismerni a keleti régiókra


A felvételi kritériumok csökkentését jól mutatja, hogy dinamikusan csökken a közfoglalkoztatottak száma is. Amíg 2016 utolsó három hónapjában 5 munkanélküli jutott egy álláshelyre országszerte, addig egy évvel később már csak alig több, mint 3, egy évvel korábban közfoglalkoztatottakkal együtt számolva 10,7 fő jutott egy üres állásra, 2017 végén viszont már csak 6,6.

Vagyis látható, hogy milyen gyorsan szűkül a munkaerő kínálata, a probléma azonban eltérő mértékben érinti az ország egyes területeit.

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk: Nyugatról rá sem ismerni a keleti régiókra


A legnagyobb munkaerőhiánnyal Közép-Magyarországon küzdenek a vállalatok. Itt már mindössze 1 munkanélküli jutott 1 üres álláshelyre tavaly év végén, vagyis minden bizonnyal ebben a régióban már csak alacsony szintű strukturális munkanélküliségről beszélhetünk, amit nem nagyon lehet tovább csökkenteni.

Hasonló a helyzet Közép- és Nyugat-Dunántúlon, ahol a gyors gazdasági növekedést az elmúlt években támogatták az ipari fejlesztések, és a vásárlóerő nagymértékű erősödésének köszönhetően a szolgáltatások iránti kereslet is dinamikusan bővül. Mindez fokozza a munkaerőigényt: Közép-Dunántúlon 2, Nyugat-Dunántúlon pedig 3 munkanélküli jut egy álláshelyre. Ha közfoglalkoztatottakkal együtt vizsgáljuk a helyzetet, akkor is azt látjuk, hogy alig változik a munkaerőpiac feszessége, hiszen ezekben a régiókban nem mondható elterjedtnek a közfoglalkoztatás. A következő időszakban az ország nyugati területein tovább élesedhet a munkaerőhiány.

Az ország déli területein már kisebb a probléma, Dél-Alföldön közel 6, Dél-Dunántúlon pedig 8 munkanélküli jut egy üres álláshelyre. Tehát ezekben a régiókban még "bőven" van tartalék a munkaerőpiacon, azonban minden bizonnyal itt már elég súlyosak lehetnek a képzettségi problémát. Ezt jól mutatja, hogy a viszonylag alacsony munkanélküliséget magas közfoglalkoztatás mellett sikerült elérni. Ha a közmunkásokat is tartaléknak tekintjük (persze tudjuk, hogy egy részük nem foglalkoztatható az elsődleges munkaerőpiacon), akkor a Dél-Alföldön 12,5, a Dél-Dunántúlon pedig 15 "munkanélküli" jut egy állásra. Noha ezek igen magas számok, érdemes megjegyezni, hogy egy év alatt intenzíven csökkent mind a munkanélküliek, mind a közfoglalkoztatottak száma.

A legnagyobb tartalékok - és egyébként foglalkoztathatóság szempontjából a legnagyobb kihívás - Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön lehet, ahol az ország többi területéhez képest továbbra is sok munkanélküli jut egy betöltetlen álláshelyre, főképp akkor, ha a közfoglalkoztatottakra is úgy tekintünk, mint akik megtalálhatják a helyüket a vállalati szférában. Az északi területeken azonban a gazdaság fejlettségi szintje is relatív alacsony és a fejlődés sem olyan robusztus, így a vállalati szféra felőle sem látható akkora munkaerőigény, mint az ország más területein (a Dél-Dunántúlt leszámítva).

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk: Nyugatról rá sem ismerni a keleti régiókra


Hasonló képet festenek a regionális munkaerő-tartalékról szóló adatok. Közép-Magyarországon összesen 90 ezer főre tehető a tartalék, amely tartalmazza az inaktívakat, akik dolgoznának, a munkanélkülieket, valamint a közfoglalkoztatottakat. A 2010 és 2014 közötti 200 ezer fő körüli szintről ez már jelentős csökkenés, de látható, hogy már közel sem vonhatóak be annyian a munkaerőpiacra, mint egy-két éve.

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk: Nyugatról rá sem ismerni a keleti régiókra


A Dunántúl fejlettebb területein is jelentősen csökkent a tartalék, de szemmel látható, hogy leginkább a munkanélküliek foglalkoztatásba való bevonásáról van szó, az inaktívak hiába szeretnének munkába állni.

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk: Nyugatról rá sem ismerni a keleti régiókra


A Dél-Dunántúlon lassabban csökken a tartalék, amely összefügg azzal, hogy a térség lemaradó a gazdasági fejlődésben az elmúlt időszakban. Hasonló a helyzet a Dél-Alföldön is, ahol szintén van még bőven munkaerő-tartalék.

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk: Nyugatról rá sem ismerni a keleti régiókra


Észak-Magyarországon és az Alföld északi területein is jelentős a tartalék, ahol a közfoglalkoztatás még mindig igen jellemző, ezeken a területeken tehát a munkaerő képzettségével komoly gondok akadnak.

Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk: Nyugatról rá sem ismerni a keleti régiókra



Összességében az létszik, hogy az ország központi és nyugati régióiban lehet a legnagyobb a munkaerőhiány, itt ugyanis már nagyon alacsony szintre süllyedt a munkanélküliségi ráta, miközben a vállalatok munkaerőigénye egyre csak növekszik. Ezeken a területeken a közfoglalkoztatás sem "népszerű", hiszen alapvetően nincs szükség ilyen programokra. A déli és az északi, alacsonyabb fejlettségű és jobbára lassabban fejlődő területeken még bőven lehet találni az elsődleges munkaerőpiacra bevonható munkaerőt, itt azonban nagyon súlyosak a képzettségi problémák, vagyis a vállalatok foglalkoztathatósági problémákba ütköznek bele. A lemaradó területeken képzéssel lehetne javítani a foglalkoztatási problémákat, miközben a mobilitás erősítése is fontos lenne.